én

én tollammal emlékezem
elkevertem már
minden fényképem
elkoptak rajtuk a színek
az arcok a szélek is
megfeketültek

én tintával mosakodom
kicsúszik kezemből
az összes szappanom
megtisztítani engem már
rég nem tudott és a
szaga is megsavanyodott

én papírra kaparhatom
csak szívós kis bánatom
s ha jön majd a legnagyobb
a sorok között talán
még én is helyet kaphatok

(ez is olyan (mint a legtöbb), amit meg kéne szabadítani a sok ragrímtől, meg nemrímtől)