és már nincs mit mondanom
csak írok
hogy mozogjon a kezem
nehogy elsorvadjon
benne az izom:
ma nem tudom kiválasztani a jó gondolatokat
mindegyik kapálózik a megvalósításért
a tegnapi kirohanásom is
szabadfolyás az indulatoknak
az esti italok még a véremben vannak bódítanak
és most ránganak az idegek
pár órája az utcán elbújtam volna
egy kirakatban megláttam
józan arcomat
cukrászdák zenés
süteményes krémességében
érzem leginkább
a mélység korlátait
a zűrzavarok elemi rendszerét
nem irányítanak füstök alkoholok keserűségei
csak idős hölgyek apró elegáns szürcsölései
a feketén úszó tejszínhab képlékenysége
mint a kávé alján a zacc
nekik nem számít
az utolsó korty úgyis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése