belebújok szégyenfoltos szövetkabátomba
nyakamra tekerem fojtogató kényszersálam
kalapom széléről csöpög a megvetés
megtépázott önérzetem kesztyűjét
magamra húzom és
a megnyugtató hallgatásba gombolkozom
szögre akasztom
félelmeim jelmezeit
idegesen pironkodva
reflektorodban toporgok
de hiába kapálózom
te rögeszméid ijedt
rongyait aggatod rám
és én csalódástól fáradtan
újra kezembe veszem
hallgatásom leszakadt gombjait
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése