a várakozásról

"A másokhoz viszonyított inkompetencia aláássa metakognitív képességünket ("tudásunkról való tudásunkat"): Kezdő sakkozók a profiknál gyengébben ítélik meg, hogy hányszor kell megtekinteniük egy sakktáblát az állás sikeres felidézéséhez."( Bradács András
2000. június)



Csak tudnám mit kell tenni várakozás közben! Valamit biztosan kell, a várakozás nem igazi cselekvés. Nem köti le a kezed. Az agyad még csak-csak, attól függően mire vársz. Megtanultam, ha orvoshoz megyek vigyek magammal könyvet, zenét, rubikkockát, a végére úgyis megunom őket. Mindez alkalmas, ha utazom, ha a feladatom maga a várakozás. De ebben az esetben is inkább olvasok vagy zenét hallgatok, mintsem várakozom. De mi van akkor, ha egy telefonra várok? Nem ülök a szobámban és nézem a telefont, és ha valaki megkérdezi, mit csinálsz, nem azt válaszolom, telefont várok, de mindamellett, hogy eszem, alszom, egy telefont várok. Vagy egy levelet, gondolataim ez tölti ki, érzelmeim ez irányítja, maga a tény, hogy bekövetkezik -e, és a hír, amit kapok. Lehet, hogy ez a legfontosabb esemény az életemben, és mégsem cselekszem igazán. Csak várok. Ez az állapotom. De mit kell tennem igazából? Elterelnem a gondolataim? Miközben például a jövőm függ ezen? Egy levél egy iskolától, értesítés munkahelyről, orvosi vizsgálat eredménye. Tehetetlenkedem. Inkompetens vagyok. De abban nagyon jó. Sok tapasztalattal bírok. De vajon elég -e az, ha el tudom terelni a figyelmem a lényegről? Nem kellene inkább várakoznom? Ülni, állni, feküdni, és gondolkodni vajon mi történik ezután? Vannak, akik kiborulnak. Őket nem szeretem. Frusztráltak és láthatóan nincsenek tisztában önmagukkal, különben lenne stratégiájuk ilyen esetekre. Lenne egyfajta feladattudatuk. Tovább megyek, motivációjuk. Elfogadnák, hogy mindenre várni kell, a postán, hogy feladhasd a csekket, hitelre, vesére. Ami időt ad, a lehetőségek elfogadására. Vagy a túléléshez szükséges terv kidolgozására. De akkor mitől ilyen idegesítő? A befolyásolhatatlanság. A kiszolgáltatottság a rémisztő. Ami megintcsak jól kezelhető. Lenne. Csak egy reális kép kell hozzá magunkról. Ha ez nincs meg, igazából magunkra is csak várunk. Mint egy ismerősre a pályaudvaron. Akinek lehet, hogy törölték a járatát.