túl későn sírok

1,

tíz éve hiányodban
lappangok apám
és te nem jössz már
nevetve hozzám
hogy nyakadba vegyél
ahol magamat megint
egésznek érezhetném
haragodat is hiába várom
már nem kéred számon
ha akaratosan hisztériázom
már nem ölelsz nem szeretsz de
szíveden túllépni sohasem merek

2,

kettétört fagyban
pusztulok el anyám
hét hónapja már
nem mozdul az árny
fejem fölé nőtt a magány
s te nem mented meg
tékozló gyermeked
elveszett lányod vagyok
be nem teljesült álmod
lehajtom homlokom
hisz tudom úgysem látod
magamban el hogyan kárhozom




2005. ápr.11. ( J. A. 1905 ápr.11.)