Das war's

Es war früher.
In der Vergangenheit.
Es war kompliziert
miteinander zu reden.
Es war bunt und
hatte glamour.
Es gab der Stolz
an deinem Gesicht.
Es hat alles gegeben
Es war nie in meinem Leben.

Napló II.

Az ember nem az, aminek hiszi magát, a gondolatai, az elvei. Sosem az okok. Sosem a fixa ideák. Mert a miértek cáfolnak mindent. És nem az önismeret az eszköz. Egy halom pszichológiai ellenállás, tagadás, bárminemű védekezés. A relatíve objektív, (kvázi) rálátás. Talán, bizonyos esetekben, bizonyos feltételek mellett, meg lehet látni az igazságot. Csak magunknak ne hazudjunk, ha mindenki másnak muszáj. A meggyőződés egy másik emberről, a viselkedéséről, vagy törekvéséről, megdönthetetlen bizonyosság. Amíg utána nem kutat az ember. És végül rá nem jön, hogy elképzelése, hártyavékony felszín, alatta pedig saját gondolatai, saját vágyai, elrejtett fantáziái lapulnak. Ügyesen rejtőzve, megingathatatlanul. És akkor csalódunk önmagunkban, és a másikban egyaránt, már egyikünk sem olyan érdekes többé.

útközben

papírokon a szignó
másodperc töredék
a kulcsokon egy új kéz
hátborzongató

a lakcímkártyám elavult
nincs állandó lakhelyem
így személyazonosságom
is hiteltelen
és a hon sem a régi már
kiselejtezett

Pontok

Kiindulópont

...valami, de ne a semmi.
Másunk sincs csak a semmi.
S az, ahogy fokozódik az idő múlásával.
Gyűlik a rakás, a semmi nagy kupaca.

Holtpont

...és még mindig csak az,
ahogy kivetkőzik magából
a gondolat.
talán meglátod a valóságot,
talán a smink mindent
eltakar.

Fordulópont

(Nő)

és csak egyet akarhatok:
körülötted forgatni
a világot.

(amikor én vagyok a csendes társ,
én vagyok a cselekvő,
és te kapod a babérokat,
tiéd az elismerés,
de a dicsőség;
az mégiscsak az enyém)

(FÉRFI)

és csak egyet akarhatsz:
hinni, hogy te vagy az
ok és az okozat.

( )

Lábjegyzet a Várakozásról c. bejegyzéshez

Ha magamba nézek, gyakorlatilag mindent visszavonhatok a "Várakozásról" c. bejegyzésben leírtakból. A várakozás frusztráció s bármit is lehet tenni ellene, az csak figyelem elterelés. A várakozás düh, és latolgatás, a valótlan kikövetkeztetése. És a valós, nagyon mélyen való elfogadása. A várakozás kényszer, hogy még a reményt megtartsuk, de idő is, hogy rájöjjünk hol rontottuk el.

Most én, és csak aztán...........te, ő, mi, ti, ők

Te vagy, meg valahol messze én vagyok. És kettőnk közül pedig jóformán csak te vagy. Magadnak. A mérleg ott dől el, hogy nekem is csak te vagy. Így az egyenletben szinte csak te szerepelsz és x is egyenlő veled. Valahol két egyszerűsítés és zárójel felbontás között elvesztem én. Főleg Én lenni. És ha már én sem vagyok ott magamnak, akkor hozzám képest a kisujjam is társas lény. Azt mondták, ha legyőz az egyedüllét érzése, akkor nyertél. Csak idő kérdése, készítsétek a piros kávéfőzőt!!!

És igen, ne higgyem azt, hogy egyedül vagyok az "egyedül a tömegben" érzésemmel. Mindenki egyedül van, ez nem újdonság, már ezren le is írták, szinte sablonos gondolat. Nemhogy érzelem!!!
De mikor önmagad hiánya az egyedüllét, az valami sötétebb és hidegebb. Mert tudod mi hiányzik, az a megszokott, jól ismert, kiszámítható tudat, hogy magamban még bízhatok. Hisz ezért analizáltam magam hosszú évekig, fejben és papíron, ezért olvastam pszichológiai témájú könyveket, hogy ha ismerem magam, talán lesz esélyem ismerni az embereket. Vagy legalább egyet életem során. Most már tudom ki vagyok, csak azt nem, hova a francba tűntem el. Most már az embereket is figyelem, nem ismerem, de figyelem, és egyre dühösebb leszek. Ha az emberek testéből kiszállna az énjük, mert legkésőbb harminc éves korukra még mindig nem találták meg, nem váltak Azzá, azaz önmagukká, akkor a világ tele lenne bojongó, meg nem ismert, elveszett sajátmagukkal. Lassan kezdem a magamét a csuklómhoz bilincselni, de nehéz feladat. Túl könnyen adja fel önmagát az ember, amitől azt hiszi sokkal jobb lesz Neki. Csak az kerüli el az ember figyelmét a nagy önnön-örömszerzésben, hogy önmagam nélkül nincs is olyan, hogy Nekem.

szembecsukva

fagyra lépek
reggel 7-kor
zihálva 20-ra fel
monoton rázkódunk
sűrű elnézések közepette
keletinél aluljáró
kávét gyorsan nyelvégetve
kérem vigyázzanak
az ajtók záródnak
blaha, astoria, deák,
kossuth, batthyány, moszkva
fújtatva didergünk
fel az 59-re
mindjárt nyolc van
gyerünk már!
kimerülten detonálunk
be az iskolába
stilgyak meg vizkom
nyelvészet és alvás
elmarad a nevtöri
kávét újra
ebéd helyett?
fél háromkor
üres beszéd regényekről
négytől meg tömegben
közlekedünk megint
105-el deák tér
árpádon 32-es
koleszban a lányok
már esznek
fürdés hárman
helykihasználunk
ásítok párat
jó éjszakát!
pizsama rajtam
aludj már!
agyamban az off
gombot keresem

nem akarok feleszmélni

(ez is kb. 2004. valamit majd kezdeni kéne még vele.)

gondolatok izomsorvadás ellen

fejét veszti az igazság
és már nincs mit mondanom
csak írok
hogy mozogjon a kezem
nehogy elsorvadjon
benne az izom:


ma nem tudom kiválasztani a jó gondolatokat
mindegyik kapálózik a megvalósításért
a tegnapi kirohanásom is
szabadfolyás az indulatoknak
az esti italok még a véremben vannak bódítanak
és most ránganak az idegek
pár órája az utcán elbújtam volna
egy kirakatban megláttam
józan arcomat

cukrászdák zenés
süteményes krémességében
érzem leginkább
a mélység korlátait
a zűrzavarok elemi rendszerét
nem irányítanak füstök alkoholok keserűségei
csak idős hölgyek apró elegáns szürcsölései
a feketén úszó tejszínhab képlékenysége
mint a kávé alján a zacc
nekik nem számít
az utolsó korty úgyis

a csészében marad

Önéletrajz/bemutatkozó levél

Nevem keresztes nóra,
esetleges halálommal
a családfa utolsó ága.
születtem ’83 poros októberén,
egy elfeledett véres ünnepén.
édesanyám Gách Zsuzsanna,
hitelességem ő már nem igazolja.
állandó lakcímem a tőlem független változó,
hiányosságaim ellenben mind-mind maradandók.
végzettségem nem túl sok,
nem tőlem kopottak az iskolapadok.
kommunikációs képességem egy
furcsa balesetben elvesztettem.
parancsot vezényszóra nem teljesítek,
de cigaretta- és ebédszünettől eltekinthetek.
jogosultságom nincsen
se létre, se autóvezetésre.
szabadidőmben kötelező jelleggel
eszem alszom és szeretkezem.
kedvelem még a zenét és a költészetet.
mióta ismerem, annál kevésbé az embereket.
dolgozni nem szeretek, általában álmodozom,
de léhűtést és csoportbontást szívesen vállalok.
ha érdeklődését felkeltettem,
kérem azonnal jelentkezzen,
mert délelőtti tevékenységek hiányában,
a munkát azonnal megkezdhetem.

Köszönettel: keresztes nóra
Szabad szellemi foglalkozású földönfutó


Címzett: Vissza az Életbe Alapítvány
1062 Budapest, Andrássy út 60.

hiába

Ölbe veheted csecsemő önmagad
babusgathatod, szeretgetheted
hazudhatod, hogy minden rendben,
de attól még ugyanaz a sírós
kisgyerek maradsz.

Vagy megpróbálhatsz a saját anyád lenni,
ha más nem, hát mostoha,
de a pólya, tudnod kell,
nem véd meg senkitől.
soha.

napló

2007.02.22.
költő leszek és buszsofőr
hétvégéken ellenőr
"Jegyeket, bérleteket!"
-Kurva anyád!
elgáncsol az anyátlanság


2007.03.12.

Senki sem különb. Aki mégis, az ért a marketinghez.

2007.04.11.

Ha már veszed a fáradságot és gondolsz valamit, legalább állj ki mellette,
a felesleges izomláz még az agyban is a tevékenység ritka jelenlétét igazolja.

2007. 05.04.
A nőket is átdefiniáltuk, a halál gagyi, az öregség meg ciki.Az élet kötelező.
Nézd! Darwint akasztják.

2007.05.22.
Ars poetica félét kellene írnom, de csak fecsegek és úgy teszek, mintha lenne véleményem.
De elég vagyok én ahhoz, hogy kijelentsek?

2007.06.01.
Figyelem, figyelem, figyelem.
az első és utolsó hozzávaló az íráshoz.
befelé, kifelé.
fegyelem, fegyelem, fegyelem.
ez az, ami közte van.

2007.06.23.
Ma jól megy az asszimilálódás. Kedvelnek. Nevetek, egyetértek, szimpatizálok.
Mindenki elégedett.
Az meg kit érdekel, hogy belül vicsorgok. (?!)

2007.07.01.
Sosem gondoltam, hogy a művészet
ne járhatna tűsarkakon,
csak szakadt farmerban,
de lényegesen nagyobb a botlás lehetősége.

Bögöly

Már napok óta csak egy döglött légy a padlón; ő a társaságom. Farkasszemet nézünk. Mindig ő nyer.
Azt hiszem már elkezdett bomlani, de a félhomályban még úgy tűnik, mintha meg- meglibbentené néha szakadt kis szárnyait. Olyankor olajosan csillog merev bögölyteste. Hozzányúlni nem mertem, mert a halál maga a mozdulatlan, örök gyönyörűség. A saját kezem által létrehozott utolsó megváltoztathatatlan.
Ilyen szerencséje egy rab művésznek talán sosem volt, hogy mielőtt maga is kiterített alkotássá lenne, utolsó legapróbb művét a cellája padlóján hagyhatja…

- A kurva életbe, ez a kibaszott bögöly, hát nem a fülemet talájja meg állandóan?!
Hol az a múlt heti Népszabaccság???