Mocskos álmaim vannak, higgye el, tényleg illegálisak lehetnek. De nem akarok beszélni róluk.
Tudja, reggel az ágyban, a kávé közben, de még a gyógyszertárban is, képeket látok. Nem tudom kiűzni őket a fejemből. Rémes lett az életem. El sem tudja képzelni milyen az, mikor alig tud leszállni a villamosról, úgy remegnek a lábai. És aztán mire hazaér, azt hiszi megint nem volt elég közel a WC – tudja, ötven felett már a vizelési zavarral is számolni kell -, és nedves a bugyija. Szegény, megboldogult férjem idejében bezzeg, alig tudott kierőszakolni a vaginámból egy kis nedvet. Most meg szégyellhetem magam, hatvanöt évesen. Ki hallott már ilyet? De tudja, mikor azok a fiatal fiúk, tizennyolc, húsz évesek, öten, hatan is akár, mind csak engem akar, egyszerre. Atya ég, már megint kezdődik! Markolásszák a melleim, erősek és akaratosak, aki épp nem fér hozzám, az onanizál - így kell szépen mondani, ugye, nem vagyok biztos benne - vagy én elégítem ki, egy épp szabad testrészemmel. Az egész olyan egyértelmű.
Nem értem. Mindig is féltem a szextől. Az megváltoztatja az embert. Bár legtöbbször elélveztem, de hosszas kínlódó, röhejes együttlétek után a férjemmel. Rájöttem, ha nagyon koncentrálok, és kicsit megnyomom az alhasam, mikor rajtam fekszik, elélvezek. Így hamarabb vége a procedúrának. És mindenki jól jár.
De ez most más. Ez felemelő, kötetlen, aljas és büntetendő is valószínűleg.
Igen, tudom, hogy vannak ilyen helyek, ahol szabad ezt. De képzelje el, két unokám is van. Ha megkérdezik hétvégen, hogy mivel töltöttem a hetem, mosolyogva előállok azzal, hogy fiatal sihederekkel dugattam magam naphosszat? És hát akármennyire is sajnálom, de nem volt időm sütni? Tudom, hogy kisarkítom, de most mondja meg, nagymama az ilyen? Kötögetnem kellene, és bridzselni a többi öregasszonnyal, meg pletykálni a templomban - ateista is vagyok ráadásul-, és naponta orvoshoz járni, hátha van valami betegségem, amit elmondhatok minden jött-mentnek. Így kellene lennie. A családomban minden nő így végezte.
Anyám és az ő anyja is csak nyeltek és hallgattak.
Igaz, az is lehet, hogy nem tettek jót a fiatalkoromban elkövetett ostobaságok sem. Tudja, egyszer még úgy 2005-ben, lenyeltem egy extazy-s tablettát. Az volt életem legboldogabb napja. Akkor csináltattam ezt a tetoválást is. Valószínű, azért lett ez a sárga kis mosolygós fejecske.
Sosem tudtam mi a jó és mi a rossz, csak azt tudtam, hogyan kell csinálni. Utánoztam.
Maga ideges? Mit ficánkol annyira? Maga még sosem gondolt malacságokra? Van felesége? Biztosan van, elég ápolt és testes. A házasok mindig elhíznak, a nők is meg a férfiak is, mintha jelezni akarnák a világnak, tessék nem vagyok egyedül többé, gazdag vagyok, feletted állok, el is lustulhatok, én biztonságban vagyok. Tudja, mindig sajnáltam a szingliket, nagy divat volt; állandóan egyedül, irányítás nélkül, és most jövök rá, mennyivel több lehetett az életük. Én kisvárosban nőtem fel, huszonegy évesen mentem hozzá a Jancsihoz. Ő volt az első. Csak egyszer csaltam meg, de az is borzasztó volt. Azt hittem más lesz, nem kell beszélni, idegen marad. De nem. Annak is kellett a barátkozás, még az ágyban is. Beszélgetés előtte is, utána is, akár még közben is. Szörnyű. Én olyan pornófilmeset akartam.
Maga nem is figyel rám. Mi járt le? Milyen időről beszél? Rendelés? Miféle rendelés? Ja, egy maxi menüt kérnék a szokásos címre. Most meg mit morog velem? Maga kérdezte, hogy vagyok!
(igen, ezt a jövőben kell elképzelni. mikor a mi generációnk lesz 65 éves. ilyen múlttal, ilyen impulzusokkal.)
