Ezzel még kéne kezdeni valamit. Kezdeti koncepció. Csak hogy szóismételjek.
Ifjabb Szabó Konrád nézett. Nem meredten, mert tudni illik a határozó az eszköz, a fantáziátlan írók eszköze, mint az indokolatlan szóismétlés. De mivel mégiscsak néznie kellett valahogy, azonmód meredt. Elfele. A távolba, a vonat után. Neje terelgette két piros pozsgás gyermeküket az ülőhelyük felé, mert a cselekvő igéktől pergősebb lesz a mű. Ezért aztán ifjabb Szabó Konrád ment is. Családja után, múltja nyomában. Gizella a felesége, kedves házias asszony, kielégíthetetlen szexuális vágyakkal pedig, csalt. Nem egyszer. Sokszor. A Lajossal. Ifjabb Szabó Konrád gyermekkori kebelbarátjával, bajtársával és esküdt ellenségével. De ő ennek ellenére is futott. A vonat után. Ekkor látta még a halvány árnyékot a családja kabinjában, négy emberét. A negyedik magas, testes. A Lajos. Mert a bonyodalom felvezetése, fontos. Ekkor ifjabb Szabó Konrád, elővette zsebéből a meggyűrt, egy útra szóló menetjegyét, felszállt a vagonba és várt. Ötpercenként nézte az óráját. A második megállónál kell figyelnie. A vonat lassított majd megállt. Mert logika nélkül nem lehet felépíteni egy jelenetet. Megjelent a ballonkabátos férfi, akire, még egyszer mondom, várt.
- Sikerült?
- Természetesen. 10 perc múlva megállunk. És leszállítanak a vonatról.
Mert a váratlan fordulat egyszerű, de hatásos eszköz lehet.
- Kisiklik vagy felrobban?
- Kisiklik.
- Jól van, itt a pénzed Lajos. Örültem.
És ifjabb Szabó Konrád megemelte kalapját. Igazi úriemberhez méltón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése