Toll és könyv

Nálam nem csodálatitárgyak. Jönnek, mennek. Legyen az drága, töltős Parker toll, vagy ötven forintos golyós, élettartamuk könnyen jósolható. De mindkettőből van legalább húsz darab, mondanám hogy raktáron, de inkább kettő a táskám mélyén, egy az aszalon, takarításkor jövök rá, hogy az ágy alatt is legalább három, és a wc-ben is, hátha rámjönne a grafománia (is). De, ha kellene, égető szükség lenne egy jól működő, tegyük fel kék színű golyóstollra, hivatalos papírhoz, amin talán a havi appanázsom múlik, vagy a félévem az iskolában, akkor nincs. Felszívódik, elkeveredik, elhagyódik, kölcsönadódik és elfelejtődik. És akkor jött az az őrült péntek este. Sörházban Budán Unicumoztak a fiúk, kedves, de inkább "nagy szívű" hostess lányok kíséretében,akik ezért még meg is ajándékozták őket, kék színű golyóstollal rajta, vetkőző, öltöző bikinis lánnyal. És ez valahogy túlélte az este megpróbáltatásait, haza is került a számítógép mellé, az asztalra. Hétfő reggeli nagy rohanásom közepette, valahogy jutott még kapacitás a gondolatra, hogy toll. Igen, kell egy toll. Az nem jön rosszul az előadáson, vagy a villamoson vagy akár az ebédnél. Felkaptam hát, az első utamba kerülő tollszerű tárgyat az asztalról és már ott sem voltam. Fél kettő, indexaláírás. Én mondom a nevet, a másik lány keresi, a tanár úr meg írja a jegyeket. Azaz csak írná , mert nincs tolla. Én büszkén mondom, hogy nekem bizony van tollam, majd én kölcsönadom, erre a megtisztelő és egyben szent feladatra. Keresek, kutatok, és büszkén nyújtom át az író eszközt a tanárnak. Ekkor veszem észre, hogy a kedves hölgyről éppen lefolyóban van az a kis bikini is, ami eddig rajta lehetett. Én zavaromban pislogok, a tanár szeme meg felcsillanóban, legalább valami feldobja a hangulatot. És ez azóta is így megy, ez a toll valahogy nem akar elveszni, elromlani, mindig a megfelelő táskámban van, hogy kölcsönadhassam idegeneknek, tanárok írjanak be jegyeket vele, szerintem még a diplomámat is ezzel fogják aláírni.
A könyvek meg, halomban állnak, némelyik egész jó állapotban. Azt még nem olvastam. Bár a könyvek jóval nagyobb helyet foglalnalnak el a térből és a szobám kicsiny méretéből egyaránt, mégis hasonlóan a tollakhoz, ha szükség van rá, egyszerűen beindul a kámfor-effektus. Ha könnyed esti olvasmányra vágynék, kezembe kerül Atkinson két-három téglányi Pszichológiája, vagy éppen a kellemes és mindenekfelett izgalmas Bednay féle Gazdasági és üzletjog ( hogy az honnan került ide???). De ha mondjuk a Hochmittelalterről kellene behatóbb információkat elsajátítanom, akkor aztán van Stephen King, meg Márai. Nem is beszélve azokról a könyvekről, amikben én magam is szerepelek. Az egyik, az Isten se tudja, hol támaszthat valami szekrényaljat, a másik meg...azt meg sem vettem. Tiszteletpéldány nem jutott, a boltban meg háromezer forint körül mozog, annyit meg nem ér az egész.
Na ez az oka, hogy ha valami fontosról van szó, számítógép. De az is megérne egy röpke opuszt, lehet, hogy holnap majd azt is megírom, hacsak le nem fagy, mert hozzáértem, vagy mert a légáramlat meg a csillagállás...