Már csak a zsák száját kellett valahogy összeerőszakolnia. Nem ment könnyen, hiszen szemeteszsákot használt és manapság-ezt mindenki tudja- borzalmas minőségű árukat mernek kiadni a kezük közül a gyártók. Ő erre mindig is nagyon odafigyelt. A precizitás viszi előre a világot, ez a hanyag felfogás iszonyúan romboló hatású.
Nem rántotta meg a zsineget, mert tudta, hogy kiszakad, lassan, finoman húzta össze és kötött rá egy tökéletes masnit, ahogy anyja tanította:
„Kétfülű a nyuszi,
balra áll az egyik,
átbújtatjuk, kihúzzuk,
kész is van a masni.”
Az utolsó zsákkal is elkészült, a többi mellé rakta katonás rendben, míg arra várnak, hogy elszállítsák őket. A tükör előtt megállt egy pillanatra, megigazította a nyakkendőjét, öltönye belső zsebéből elővette kis barna fésűjét, és ahogy világ élében készült a frizurája, jobbról balra fésülte.
A konyhából is kihozta a szemetet, a kis zsákot a többi mögé tette. Kalapját ma nem vette fel, hogy ne foglalkozzanak vele az emberek. Ha olyan vagy, mint ők, és nem térsz el semmiben, le se szarják, hogy élsz. - hallotta újra apjának reszelős hangját. Ezért aztán barátnőt tartott, kocsival járt, és madáretetőt készített.
Gyűlölte a kertvárost, a szomszédok leheletétől párás foltokat az ablakokon, a párkányon sorakozó poharakat, ételmaradékokat, a látcsövet. Undorító népség – gondolta – betegek mind. A macskások valahogy, minél több ideje élnek együtt az állattal, annál pszichotikusabbak lesznek. Képzelődnek, hallucinálnak, és az egyetlen, amiben még hisznek a macska. Pedig a macska a hibás, valami lehet a szőrében, vagy a bőre párologtathat valami mérget, mert szeretik őket, és csak úgy hemzsegnek az utcákon.
A zsákokat a földön húzva kicipelte a szemeteskukáig, nagy nehezen belepaszírozta őket, majd lecsapta a fedelet. A ház elé a kertbe kirakta a „bontásra ítélt” táblát, amit már hónapok óta őrizgetett a szobájában. Visszament végigjárta az összes szobát, amit pár órával ezelőtt fertőtlenített végig. De így sem tűntek el az emlékek. A plüss mackót, most is ott látta darabokra tépve az ágy mellett. Az egyik kis mancsa még a macska szájában volt. Szerencsére a macska két héttel később ugyanígy végezte, valószínűleg egy kutya által.
Kifelé menet az ajtót nyitva hagyta, a kocsihoz ment és elhajtott.
Pár napra a macskák ellepték a Kúti házaspár lakását és a szemeteskukákat, míg maradt egy le nem rágott csont vagy egy emészthető rész, a macskák csak ettek és ettek, majd jóllakottan hazatértek aggódó gazdáikhoz.
Ernő hónapok múlva látta újra szüleit, mikor egy közértben tejet vásárolt. Hát minket is elért az amerikai divat, már nálunk is eltűnt embereket keresnek tejes dobozokon. Így vett egy kartonnal, gondolta, eláll a spejzban és a pudinghoz is lesz elég.
Kifelé menet azon járt az esze, ezek után mi jöhet még? Az eltűnt macskákat is fotókkal fogják keresni, a kis macskatejes dobozokon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése