Már napok óta csak egy döglött légy a padlón; ő a társaságom. Farkasszemet nézünk. Mindig ő nyer.
Azt hiszem már elkezdett bomlani, de a félhomályban még úgy tűnik, mintha meg- meglibbentené néha szakadt kis szárnyait. Olyankor olajosan csillog merev bögölyteste. Hozzányúlni nem mertem, mert a halál maga a mozdulatlan, örök gyönyörűség. A saját kezem által létrehozott utolsó megváltoztathatatlan.
Ilyen szerencséje egy rab művésznek talán sosem volt, hogy mielőtt maga is kiterített alkotássá lenne, utolsó legapróbb művét a cellája padlóján hagyhatja…
Hol az a múlt heti Népszabaccság???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése